
A szőlő fekete rothadását okozó gomba (Guignardia bidwellii) a szőlő valamennyi zöld részét veszélyezteti. Ezen kórokozó a meleg és csapadékos időjárási körülmények között nagy károkat okozhat az ültetvényekben és a termés mennyiségét akár 60-80 %-kal is csökkenheti. Magyarországon 1999-ben találták meg először a szakemberek.
A feketerothadást okozó gomba rendszertani besorolását tekintve megegyezik a szőlő lisztharmat betegségét okozó gombájával (Erysiphe necator), mindkettő tömlősgomba (Ascomycota).
A gomba áttelelése történhet ivaros és ivartalan módon, valamint gombafonál formájában is a növényi részekben. Az ivaros telelés pszeudotéciumok, még az ivartalan piknídiumokkal történik.
A gomba áttelelésében a lehullott levelek, a vesszők alapi része, rügyek és a kacsok, de még a támrendszer és a talaj is szerepet játszhat. Azonban a legjelentősebb fertőzési forrást a korábban tőkéken hagyott vagy a földre hullott, összetöppedt, mumifikálódott bogyók jelentik, melyek területről történő eltávolítására, talajba forgatásának elkerülésére fokozott figyelmet kell fordítani.
Tavasszal általában az ivartalan konídiumok szabadba jutása a rügyfakadás idején, még az ivaros aszkospóráké kb. két héttel később kezdődik, azonban a spórák legnagyobb mértékű, tömeges szóródása a virágzás közepe és a borsó nagyságú állapot közötti időszakra várható.
Ezen gomba áttelelő képletei rendkívül ellenállóak. Legalább két évig megőrzik élet- és fertőzőképességüket, így a gomba áttelelő képletei a következő évben is képesek fertőzéseket okozni.
A védekezések során a már korábban tárgyalt lisztharmat és peronoszpóra betegségekhez viszonyítva a mechanikai módszereknek különösen kiemelt jelentősége van, még a kémiai beavatkozások inkább kuratív szerepet kapnak.
Havasi Máté
növényorvos
PlantCT Europe Zrt.