A szőlő fekete rothadását okozó gomba (Guignardia bidwellii) a szőlő valamennyi zöld részét veszélyezteti. Ezen kórokozó a meleg és csapadékos időjárási körülmények között nagy károkat okozhat az ültetvényekben és a termés mennyiségét akár 60-80 %-kal is csökkenheti. Magyarországon 1999-ben találták meg először a szakemberek.

A szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) a szőlő rendszeresen jelentkező, egyik legfontosabb kórokozója, mely a szőlő minden zöld növényi részét fertőzheti, azonban a fürtökre a legveszélyesebb. Egy rendkívül polifág (soktápnövényű) kórokozó.

A meleg és nedves időjárást kedvelő szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola) a szőlő sokak számára ismert és veszélyes kórokozója, mely a leveleket és a fürtöket egyaránt megtámadja. A fürtök zsendülésig, a levelek viszont – csökkenő mértékben – a tenyészidőszak végéig fogékonyak a fertőzésre.

A szőlő egyik legjelentősebb kórokozója a szőlőlisztharmat (Erysiphe necator, syn.: Uncinula necator), mely külső élősködő gomba a szőlő minden zöld részét veszélyezteti, azonban a fiatal szöveteit kedveli igazán.
A gomba kétféleképpen vészelheti át a telet ültetvényeinkben: micélium (gombaszövedék), valamint aszkospórákat hordozó termőtestek, kazmotéciumok formájában.

A gazdasági növények (így a szőlőnek is) termesztésének sarkalatos pontja azok védelme a különféle kórokozóktól és kártevőktől, melyek mind a termés mennyiségét, mind a minőségét veszélyeztetik.

A gazdasági növények (így a szőlőnek is) termesztésének sarkalatos pontja azok védelme a különféle kórokozóktól és kártevőktől, melyek mind a termés mennyiségét, mind a minőségét veszélyeztetik.